2014. február 9., vasárnap

1x5. Mi a fene?!

Everyone! Itt az új rész. Remélem tetszeni fog. Naaaaaaaagyon érdekesre próbálom írni! :) Szurkoljatok! Bye. xx



Az ágyra ugrott és hívott, hogy menjek én is. Nem fogadtam szót. Csak vetkőzni kezdtem. George ezt élvezettel nézte. Felkúszott az ágy végébe és neki támasztotta a hátát az ágy támlájára. Produkcióm eredményeként ő is kezdett megszabadulni ruhadarabjaitól. Kínosan elnevettem magam. Bebújtam mellé az ágyba. Fehérneműben feküdtünk egymáson és csendesen, épp csak hallható lihegéssel csodáltuk egymást. Georgey kisimított egy hajtincset az arcomból. Lassan haladtak a dolgok, de én ennek örültem. Nem szeretem elsietni a dolgokat. Fejemet a mellkasára hajtottam és hallgattam egyenletes szívverését. Ő sokkal gyengédebb volt, mint Harry. De nekem Hazza-val sem volt semmi gondom. Ő is figyelt rám kellőképpen, de a legjobb barátomhoz senki sem érhet fel. Szeretem őt. Nagyon. George átfordított minket, így ő volt felül. Most semmi előjáték nem volt. Semmi simogatás, se puszi, se semmi. Óvatosan, de rögtön rátértünk a tárgyra. Lehúzta rólam az alsóneműmet, majd ő is ledobta magáról az anyagot.

- Nem kell megtennünk, ha nem akarod.- mondta együttérzően. Elmosolyodtam.
- Ha nem akarnám, akkor nem jöttem volna ide. Szeretlek. És át akarom vállalni a terhed egy részét. Segíteni akarok.

Nem válaszolt, csak egy apró mozdulattal belém hatolt. Komótosan simogattam a haját és a tarkóját. Erőszakosságnak nyoma sem volt. Inkább olyan volt, mint egy kisfiú. Akinek ez az első és fél ettől a dologtól. Nem igazán értettem, de tetszett a finomsága. Ahogy bánt velem. Az együttlétünk alatt egyáltalán nem kiabált vagy nyögött. Csak csókolt és csókolt, fájdalmas arccal. A csókja most még bizsergetőbb érzés volt, mint eddig.

- Sajnálom.- suttogtam a fülébe.
- Abba akarod hagyni? Tudtam..
- Nem! Dehogy. Én a szüleidről beszéltem. Tudod.. eléggé.. khm.. látszik rajtad, hogy gond van.
- Ha egyszer válnak a szüleim, akkor mit tegyek?
- Legyél velem. Mindig mellettem. Hagyd, hogy segítsek. Hagyd, hogy itt legyek neked.. csak fordulj hozzám kérlek.- mondtam őszintén, viszont Georgey férfiassága még mindig bennem volt ami már egy kicsit fájt, így megmozdultam.
- Ijj bocsi.- mondta a nemiszervére célozva. Csak bólintottam, hogy semmi gond.- És köszönöm hercegnőm.- a szavak elhagyták a száját és apró mosoly jelent meg az arcán enyhén vörösen. Elpirult.

Nem szóltunk semmit, csak csendben folytattuk az elkezdett aktust. Még mindig óvatos volt. Kicsit elmásztam tőle. Nem tudta, hogy mire készülök, de tulajdonképpen én sem. Csak az ágy másik végébe ültem és kissé magamra húztam a lepedőt. Szegénykém csak értetlenül nézett és nem értette a dolgokat.

- Ööö. T-te már nem szeretnéd?- kérdezte elcsukló hangon. Intettem, hogy jöjjön ide, mire ő mellém ült.
- Te vagy a tökéletes számomra.- súgtam a fülébe és megcsókoltam. Ő átkarolta a derekam és ismét elterültünk az ágyon. Még körülbelül tíz percig fetrengtünk, de ekkor már nem történt semmi, csak szórakoztunk. Nevettünk, cirógattuk egymást, megmasszíroztam a hátát. Maradtunk volna tovább is, csak SMS-t kaptam. Anyától. Elég megdöbbentő üzenet, de örültem neki.

Anya:
Szia kincsem! Tudom, hogy rég beszéltünk, de Cristall lefoglalt. Stephen két hónapja megkérte a kezemet és egy hónap múlva lesz az esküvő! Sajnálom, hogy nem szóltam hamarabb az eljegyzésről! A meghívód nemsokára megérkezik! Hozhatsz egy plusz főt! :-) Puszi, Anyu! x

Az arcom kissé eltorzult ahogy a Cristall nevet olvastam. Ő a mostohatestvérem. 14 éves és a volt pasimmal jár. Igen.. Lewis-szal. Aki drog botrányba kevert és otthagyott a balhé közepén két éve. Vele van kapcsolatban. Íme ők:

Inkább hagyjuk őket. Visszafordultam Georgehoz és megmutattam neki az üzenetet.

- Ki lesz a plusz vendéged?- Georgey.
- Te!
- Komolyan?- kérdezte meglepettséget színlelve.
- Elég gagyi volt, hogy megkérdezted! Tudtad, hogy téged viszlek!- nevettem.
- Hááát mit is mondjak..-kezdte, de ismét telefonrezgés szakított minket félbe.- Mennem kell. Próba lesz 10 perc múlva. Rohannom kell. Szia életem! Majd gyere el a stúdióba!- nyomott egy csókot a számra és elrohant.

* 2 óra múlva*

Úgy döntöttem, hogy elmegyek a próbájukra, ezért felhívtam a manager-üket, hogy küldjön értem egy kocsit. Tíz perc múlva meg is érkezett értem Bob a srácok sofőrje.

- Szia Hanna!- köszönt széles vigyorral.
- Hali Bobby! Mi újság?
- Charlie szólt, hogy jöjjek érted. Téves?
- Nem dehogy! A fiúk próbájára kéne vinned.- mondtam.
- Igenis hölgyem!- szólt, mire elnevettem magam.
- Ne szólíts így!- kacagtam még mindig.

Elindultunk a stúdió felé. Körülbelül három perc alatt odaértünk. Megköszöntem Bobby-nak és besiettem az épületbe. Hiába mutattam fel a belépő kártyát, a portás megállított.

- Itt van a belépő kártyám! Engedjen már be!- dünnyögtem.
- Adja ide! Le kell ellenőriznem!- nagy nehezen leszenvedtem magamról és bedobtam a fülkéjébe.- Jól van! Mehet!
- Na végre! Hanyadik emelet a Union J stúdiója?
- Negyedik!
- Kösz.

Fellifteztem a negyediker és a fiúk szobájába nyitottam. Éppen felvették a Where Are You Now akusztikus változatát. George észrevett épp a szólójánál. Rögtön elpirult. A része után fogott egy papírt és ráírta, hogy 'kimehetek?', Charlie bólintott és beleszólt a mikrofonba.

- Fiúk! Tartsunk szünetet! 5 perc és folytatjuk.

Georgey rögtön kirohant, az ölébe kapott és megpörgetett. Amikor letett a fülembe súgott.

- Hiányoztál!- mondta, majd megcsókolt. MEGCSÓKOLT!!! A banda előtt! ÚRISTEN!
- George! A többiek előtt megcsókoltál!- suttogtam feszülten.
- A k*rva életbe! Elfelejtettem.. sajnálom.
- Nem baj.
- Hóhóhó.. Hanna, George ti mi a szart csináltok?- akadt ki Jaymi. Mire én aggódva Georgey-ra, majd a banda többi tagjára néztem. Már épp kezdtem volna magyarázkodni, de George kimentett.
- Han hagyd. Majd én. Srácok.. Han-nel mi.. tudjátok ez rohadt bonyolult.
- Az, hogy a legjobb barátnődet megcsókoltad, csak így a semmiből?- akadt ki JJ.
- JJ! Ez nálunk több, mint barátság.- mondtam furán.- Az egész 16 éves korunkban kezdődött...- igen. Ezt most elkezdtem és elmeséltem nekik az egész történetünket George-dzsal. Illetve elmeséltük. Néha beleszóltak a fiúk és így nehezebb volt hamar elmagyarázni nekik, de fél óra alatt végeztünk. Charlie már nagyon kiakadt, de ő is csatlakozott, hogy meghallgassa a sztorit. Szóval, mikor a végére értünk, mindenki döbbenten bámult ránk.- Hát. Ennyi.
- De akkor ti együtt vagytok?
- Nem!- vágtuk rá egyszerre.
- Hű de imádjátok egymást.- mondta poénkodva Josh.
- Fogd be. Ez nem ilyen egyszerű, mint amilyennek tűnik. 
- Jó bocsi.
- Fiúk! Vissza a szobába! Felvesszük az anyagot!- mondta Charlie semlegesen.
- Köszi.- tátogtam neki, mire ő csak bólintott egyet mosolyogva és beterelte a fiúkat a szobába.- Én azt hiszem, hogy megyek.- mondtam a fiúknak a mikrofonba, bementem George-hoz és nyomtam egy csókot puha ajkaira.
- Szia szerelmem!- suttogta a fülembe, nagyon halkan.
- Szia!- mondtam mosolyogva.- Sziasztok!
- Pááá hercegnőnk!- ordibálták nekem.
- Szia Charlie.- ő csak intett egyet, én pedig kiléptem a stúdióból. Lementem a földszintre, majd elhagytam az épületet.

A St. James parkig sétáltam, majd leültem egy padra. A telefonom rezgésére figyeltem fel. SMS. Lewis-tól. Mi a picsa?!

Lewis:
Hallottam egy-két dolgot! Készülj, mert nem sokára keresni foglak! -L.

Kirázott a hideg, ahogy elolvastam az üzenetet. Eltettem a telefonomat a táskám mélyére és inkább elővettem a könyvemet és olvasni kezdtem.

*George szemszöge*

Ahogy Hanna kilépett a helyiségből, a hiánya máris rám tört. Nem hiszem el, hogy lelepleztem magunkat. Mindegy. Szerintem jobb is így. A fiúkban teljesen megbízhatunk. Fél óra múlva végeztünk mindennel. A számunkat tökéletesen felvettük és a próba is ment normálisan. Ahogy végeztünk, Jaymi letámadott egy csomó kérdéssel, mire a többiek is észbe kaptak és bombázni kezdtek a hülyébbnél hülyébb elméletekkel. Aztán JJ mondott egy érdekeset ami rögtön felidegesített és nem éreztem mást csak düht. 

- Haver. Nem akarok barom lenni, meg spicli, de Hanna mesélt nekem Harold-ról.
- Mit?- kérdeztem kíváncsian.
- Azt mondta, hogy lefeküdtek.- JJ.
- Hé ezt nekem is mesélte!- kiáltott Josh, majd Jaymi-től is megtudtam, hogy természetesen ő is tud róla. Csak én nem.
- Nem akart neked rosszat. Akkor még nem értettem, hogy miért nem mondta el, de most már tudom. - magyarázkodott JJ.
- Megölöm Harry-t.- hagyták el a szavak a számat.


- George, szerintem hagyd rájuk. Hiszen ti nem jártok.- oktatott ki Jaymi.
- Lehet, hogy nem járunk, de én SZERELMES VAGYOK BELÉ! Értitek?- ezt is elmondtam. Kész csődtömeg vagyok! Mi a fene ütött belém ma?!
- Úristen. Han tudja?- döbbent le JJ.
- Dehogy tudja. Elrontanék mindent és ahhoz ő túl fontos nekem. Elmegyek Harry-hez.
- Hé! Előbb szerintem Hanna-t kéne megkérdezni a dolgokról nem gondolod? Vagy talán elmondhatnád neki, hogy, hogy érzel és megbeszélnétek. Ő szeret Téged George! Nem fog elutasítani!- mondta Josh.
- Jó. Elmegyek hozzá és beszélek vele. Még nem tudom, hogy mennyit mondok el neki, de beszélnem kell vele! Kösz haver!- veregettem vállba Josh-t.- Mindenkinek köszönöm! Sziasztok!
- Szia!- köszöntek.

Elindultam Hanna lakásához. Reméltem, hogy otthon lesz. Aztán mikor benyitottam...

* Hanna szemszöge*

Az olvasást is hamar félbehagytam mivel valaki hívott. Féltem, hogy ez is valami trükk, hogy Lewis átvágjon, de szerencsére csak Hazz volt.

- Szia Harry! Mondd!- mondtam vidáman.
- Hol vagy szépszemű?
- Majdnem otthon. 2 méter és beérek a házba. Miért?
- Átmehetek?- kérdezte a kis huncut.
- Várlak! Puszi!
- Szeretlek!- mondta, majd lerakta.

Eszembe jutott amit George mondott. 'Szerelmem'. Vajon komolyan gondolta? Lerúgtam magamról a tornacipőmet és a konyhába trappoltam. Készítettem egy epres shake-et és lassan elfogyasztottam. Mire az utolsó csepp is eltűnt a poharamból, Hazza lépett be a bejáraton. Ledobta a cipőjét és hozzám sietett.

- Szia!- köszönt majd megcsókolt.
- Hiányoztál!- mondtam mosolyogva.
- Nekem is. George rendben van? Megoldottátok?- kérdezte figyelmesen.
- Igen. Minden oké lett. Kérsz valamit inni vagy enni?
- Egy pohár víz jól esne.- mosolygott rám azzal az ellenállhatatlan mosolyával. Kimentem a konyhába, hogy vigyek Harry-nek egy pohár vizet, ahogy kérte. Zajra kaptam fel a fejemet. A nappaliba rohantam és George-ot találtam magammal szemben.

- Hanna! Ti tényleg lefeküdtetek?- kérdezte rohadtul idegesen. Az erek csak úgy lüktettek a nyakán.
- Igen! De te ezt honnan tudod?- nem válaszolt a kérdésemre.
- Te rohadék! Ezt most nagyon megbánod!- ordította és Harry-nek esett. 

Ütötték egymást ököllel ahogy csak bírták. Eldobtam a poharat a kezemből és próbáltam közéjük férkőzni.

- Han! Te ebbe ne avatkozz bele!- kiabáltak rám.

A telefonomért nyúltam és tárcsáztam a rendőrséget és a mentőket. Feleltem minden kérdésükre, majd közölték velem, hogy pár perc múlva itt lesznek. George erőtlenül hevert és próbált védekezni Harry öklei elől.

- HARRY! HAGYD ABBA! MEGÖLÖD!- fakadtam sírva.- Kérlek ne bántsd! Eléggé kikészült már!- de semmi. Még mindig ütötte. Meg van!- Harry! Ha szeretsz akkor abbahagyod.- mondtam halkan zokogva. 

Hazz megállt. Leszenvedte magát George-ról és idejött hozzám. Féltem. Harry véres volt mindenhol. Az arcomat két keze közé fogta és meg akart csókolni, de én eltoltam magamtól.

- Tűnj el innen! Nem akarlak látni soha többé! Undorító amit tettél! Én szeretem őt érted?! SZERETEM! Fél holtra verted az egyetlen személyt aki egész életemben velem volt! Aki a legfontosabb számomra! Tűnj el innen! MOST!- ordítottam zokogva George teste mellett.
- Ne lépj bele az üvegbe.- figyelmeztetett majd elment.
- Georgey! Miért tetted ezt?- suttogtam. Csak nyöszörgött erőtlenül.- Tarts ki! Nem sokára itt lesz a mentő! Kérlek ne hagyj el engem!- vett egy hatalmas levegőt, erőt gyűjtött és beszélni kezdett.
- Hanna Weber! Szerelmes vagyok beléd.- mondta gyengén.
- George! Istenem! Ezért nem kellett volna verekedned! Nem kellett volna veszélybe sodorni magad! És is szeretlek! És nem csak barátilag. Szerelmes vagyok beléd!- formáltam szavakat a számmal, aztán finoman megcsókoltam Georgey véres ajkait. 

Hirtelen a mentősök léptek be a házamba és felhelyezték George-ot a gurulós ágyra és a mentőautóhoz vitték. Én bezártam a házat és beültem melléjük az autóba. A kórházba indultunk. A hosszú úton értesítettem A Union J-t az esetről és, hogy melyik kórházban leszünk. Ahogy megérkeztünk egy úgy mond 'luxus' szobába vitték George-ot.


Jött egy nővér aki megérdeklődte tőlem a történteket. Ahogy elmondtam, hívott egy orvost. Kivizsgálta a szépfiút, majd átadta az információkat a nővérnek.

- Elviszem megmosdatni. Nem sokára hozom!- mondta.
- Ezt inkább én tenném meg ha lehetséges.- ellenkeztem, a nővér pedig kérdőn nézett George-ra.
- Ön mit szól?- kérdezte tőle.
- Szeretném ha a barátnőm csinálná inkább.- mondta én pedig a barátnő szó hallatára elpirultam.
- Rendben! Akkor én itt is hagyom önöket.- kiment.
- Gyere.- szóltam és az ágya mellé léptem. Ő belém kapaszkodott és elsétáltunk a fürdőszobáig. Szerencsére még nem öltöztették át, így óvatosan levettem róla a pólóját.
- Nagyon csúnya?- kérdezte.
- Eléggé.- megnyitottam a vizet és langyos hőmérsékletűre állítottam. Bevizeztem a szivacsot és a nyakára helyeztem.
- Áúú! Ez rohadtul csíp!- panaszkodott.
- Ez van akkor, ha verekedsz! Fogd be és maradj nyugton!- nevettem ki.

Lassan lemostam róla az össze megszáradt és friss vért is. Közben pedig kérdőre vontam a verekedés miatt. Ő elmesélt nekem mindent elejétől a végéig. Megcsókoltam gyengéden. Valaki kopogtatott...

Hát most ennyire volt időm! A következő rész is izgi lesz!:) Ha tetszett akkor kommentelj kérlek! <3 Fontos lenne! Puszi. H.x