1x4. Én nem akartam, hogy ez legyen 18+!

Sziasztok. Sajnálom az óriási csúszást, de nulla időm volt 2 héten keresztül.:( Hozom is a következő részt. Nagyon sok cselekmény lesz, csak most fele olyan hosszú rész lesz, mint az eddigiek. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog. Most kiderül egy óriási dolog. Lehet, hogy már sejtettétek, de most Hanna szájából el is fog hangozni. Ez a rész lesz az eddigi legperverzebb, de az sosebaj!:D Haha. Na nem húzom tovább a szót, olvassatok bébik! Imádlak titeket! x

- Óóó édesem! Te ne haragudj rám amiért olyan hülye voltam.
- Szent a béke?

- Hát persze, hogy az! Nagyon hiányoztál!

- Nekem is te!- mosolyodott el.

Beszélgettünk még körülbelül fél órát. Hmm. Nem rossz teljesítmény. Elmesélt mindent, hogy alig várja már, hogy anya lehessen, hogy mennyire izgul, stb. A fiúk léptek a színpadra. Egy szerelmes dalt énekeltek. Megkönnyeztem annyira gyönyörű dal volt.

- Cat.- nyögtem.
- Tudom drágám én is!- fordult a kamera felé könnyes szemmel és egy halom zsepivel.
- Ugyanúgy elsírtuk magunkat.- nevettem kínosan, szipogva.

Visszafordultam a TV-hez. Még kérdezgettek a srácokról.

- Jól van srácok ügyesek voltatok. Vajon kinek énekeltétek?- kérdezte sejtelmesen a műsorvezető. George rögtön elpirult.- JJ te ugye Caterina-nak?
- Természetesen!- mosolygott.
- Josh?
- Nekem nem igazán van olyan nő most az életemben, így magamnak!- mondta nevetve.
- Jaymi? Tőled kinek szólt ez a ballada?
- Josh-nak!- ugrott az említett srác ölébe röhögve.
- Komolytalanok!- rázta ironikusan a fejét Ben Floyd (a műsorvezető).- Georgeee! Te biztosan jó választ adsz! Az elmúlt hetekben hónapokban Rebecca Gilbert és Ella Henderson is élvezhette a figyelmedet. Melyik gyönyörű lánynak énekelted ezt?
- Hát, az az igazság, hogy nem nekik énekeltem. Egy hölgy Londonban. A legjobb barátnőm. Hanna Weber! Neki szólt ez a dal. Han! Nagyon szeretlek!- mondta Georgey, majd elpirult.
- Hanna! Neked énekelte!- fordult hozzám Caterina.
- Igen!- mondtam ledöbbenve. Majdnem 10 percig csak ültünk és néztük egymást szó nélkül, mikor a zajok alapján, megérkeztek a fiúk a lihegőbe.
- Még beszélsz Hanna-val?- hallottam George hangját.
- Igen!- mosolygott Cat.
- Add ide!- rohamozta le a laptopot.- Szia!- vigyorgott.
- Szia!
- Hallottad?- még mindig vigyorgott.
- Igen hallottam!- mondtam neki nevetve.
- Ki fogunk esni! Érzem.- mondta szomorúan. Csörgött a telefonom.
- Nem fogtok! Ezt fel kell vennem! Majd beszélünk. Sziasztok.- leraktam a skype-ot és felvettem a telefont. Harry volt az.

- Szia Hazz! Miujság?
- Írtam neked egy dalt.- mondta hirtelen. Annyira meglepődtem, hogy nem tudtam megszólalni.- Hanna itt vagy?- kérdezte pár perc múlva.
- I-igen. Csak egy aprócskát ledöbbentem.- mondtam az igazat.
- Engedj be.- mondta, majd egy másodperc múlva kopogtattak az ajtón.
- Te itt vagy?- kérdeztem kiakadva.
- Aha. Engedj be!- nevetett. Leraktam és az ajtóhoz sétáltam. Kis hezitálás után ajtót nyitottam neki.- Szia!- mondta most már szemtől szemben.
- Ööö szia!- köszöntem.
- Be is mehetek? Vagy az ajtóban énekeljem el?- kacsintott.
- Gyere be.- nevettem el magamat kínosan és beengedtem a szépfiút.

Harry-vel nagyon jókat tudunk szórakozni. Mindig megnevettet. Amióta a Union J Amerikában van, folyton itt van Hazza, vagy én vagyok velük. Egy kicsit árulónak érzem magamat, de a srácok is mindig azt mondták, hogy jóban vannak, szóval semmi gond. Hazz helyet foglalt a kanapén. Elővette a gitárját és elénekelte nekem a DALT. Gyönyörű szövege volt és ez mind hozzám szólt. Nekem írta.. RÓLAM írta. Ez hihetetlen. Ha itt van velem ez a srác, egyszerre érzem magam jól, és egy kicsit feszültnek. Érzem, hogy érez irántam valami nagyon erős érzelmet, és bevallom, hogy ez nagyon is jól esik. Elmondtam neki, hogy nagyon tetszett a dal, hogy felfogni sem tudom, hogy ilyen megtörténjen velem és, hogy büszke vagyok rá a tehetsége miatt.

- Megihlettél.- mondta mosolyogva, lehajtott fejjel, mire én természetesen elvörösödtem.

Harry felemelte a fejét és egyenesen rám nézett. A szemeimet bámulta. Mindenemet végig mérte finom mosollyal az arcán. Majd nyitotta a száját, de majdnem egy percig nem tudott megszólalni.

- Han. É-én azt hiszem, hogy beléd szerettem.

Nem válaszoltam, csak közelebb ültem hozzá és forró ujjaimmal megfogtam az arcát. Jobb kezemmel kisöpörtem a szeméből göndör fürtjeit és óvatosan elmosolyodtam. Az ölébe másztam. Kezeim már a nyakán pihentek. Harry kíváncsian, de mosolyogva figyelte, hogy mit teszek. Szívem egyre gyorsabban és hangosabban vert. Izgultam. Magam sem tudtam, hogy mit fogok csinálni. Mindent csak improvizáltam. Jött és én megtettem. 'Csókold meg!' hallottam a gondolatokat a fejemben. 'Ő tökéletes neked!' Már zavart ez a siettetés. Így ellazultam. Nem gondoltam semmire, csak kettőnkre. Erre a pillanatra amit ma délután óta várok. Itt van. Velem van. Szükségem van rá. Egyre közelebb hajoltam hozzá. Megcsókoltam. Nem éreztem mást, csak tökéletességet és szeretetet. Hazza csak mosolygott és játszadozott az ajkaimmal.

- Harry. Szeretlek!- néztem rá finoman.

- Komolyan beszélsz?

- Bebizonyítom.

Jobb kezemet a tarkójához emeltem, majd lassan kezdtem az ágyra fektetni magunkat. Ahogy ereszkedtem lejjebb Hazza jött velem. Ismét megcsókoltam. Mikor leértünk, egy picit feltámaszkodtam és elkezdtem kigombolni Harry ingét ő pedig lehúzta rólam a vékony toppot és lecsúsztatta a lábamról a rövidnadrágomat. Levette az általam kigombolt inget így rálátást kaptam kidolgozott felsőtestére. Kibújtam alóla. Megálltam vele szemben. Szemeim a tetkóit figyelték. Ő engem nézett, éreztem. Megérintettem az egyiket és haladtam a többi felé. Végig simítottam mindet langyos ujjaimmal, mire Harry aprókat nyögött. Élvezte.

- Ha nem akarod megtenni, nem muszáj.- suttogta mosolyogva, de hallottam egy kis csalódottságot a hangjában.

- Akarlak.- mondtam majd kínomban elmosolyodtam.

Harry nekem rohant és az ölébe kapott. Bevitt a hálószobámba és az ágyra dobott. Felém hajolt és megpuszilta homlokomat. Hazza óriás kezeivel a hátam alá nyúlt. Kikapcsolta a melltartómat és óvatosan leszedte rólam a ruhadarabot. Melleimmel kezdett játszadozni. Kényeztetett ahogy csak tudott. Nagyokat nyögtem, mert Hazz hihetetlenül ügyes volt. Eléggé tapasztaltan csinálta a dolgokat. Tudta, hogy hol van az érzékeny pont a melleimnél amit keresnie kellett volna, tudta, hogy eléggé csikis vagyok, így csak finoman simított végig az oldalamon, nehogy fájdalmat vagy kellemetlenséget okozzon nekem. Hihetetlenül figyelt rám. Kezeimmel lágyan végigsiklottam a hátán, mire a srác egész teste libabőrös lett. Átfordítottam magunkat, hogy én legyek felül. Apró puszikat hagytam itt-ott a mellkasán és a hasán. Halkan kuncogott egyet. Lejjebb haladtam és megfogtam az övcsatját. Lassan megszabadítottam Harry-t a nadrágjától és egy cuki zöld boxer került a szemem elé.

- Ez a szerencse gatyád!- nevettem el magam.

- Meg is hozta nekem a szerencsét.- mondta kaján vigyorral. Felmásztam hozzá és megcsókoltam.

Visszatértem az alsó részhez. 10 percig kényeztettem a férfiasságát de nem bírta tovább. A felénél már nagyon bevadult és alig bírta ki. De tényleg. Mikor befejeztem, elkapott és hanyatt fordított az ágyon. Egy másodperc múlva már nem volt rajtam a fehérneműm alsó része. Szétterpesztette a lábaimat és neki is állt. Már nem volt gyengéd. Erősen és durván feltolta a középső ujját és azzal a lendülettel ki is húzta. Ezt még nagyon sokszor eljátszotta, mire előrébb húzott az ágyon. Tudtam, hogy mire készül. Olyan kényeztetésben még sohasem volt részem. Igen. Eltaláltam. Hazz közeledett. Csak becsuktam a szememet és vártam. Már odalent éreztem a levegő vételét és megfogtam a fejét.

- Harry! Állj. Kérlek.

- Mi a baj?- nézett rám boci szemekkel.

- Baj? Az nincs. Csak...amit akartál tenni...az nekem még új.- nyögtem ki végül a szavakat.

- Mi?- kérdezte kacagva.- Tényleg?- döbbent le.

- Nem vicces.- mondtam hülye fejjel.

- Óvatos leszek. Ha még szeretnéd ezt pont velem csinálni.

- Ki mással?!- tettem fel a kérdést, mire Hazza hátra is döntött és folytatta a terveit. 'Ki mással?!' gondoltam rá vissza és eszembe jutott George. A múltunk, amiről senki sem tud. A gondolataimat Harry szája szakította félbe ja és mellesleg áááááááá. Érintkezésünkkor már rögtön összerezzentem. Ki rázott a hideg. Persze nem volt rossz. Épp az ellenkezője. Olyan jó érzés volt, mint még soha semmi. Na jó..ez túlzás. De akkor is ATYA ÚR ISTEN!

Sokáig szeretgetett ott. Mire felmászott hozzám, én már egyre vadabb voltam. Feljött és én rögtön magamba helyeztem merev férfiasságát. Harry mondhatni, hogy eléggé megijedt és meglepődött a gyorsaságomon. Az ágytornánk majdnem egy óráig eltartott. Hogy bírtam olyan sokáig?! Ötletem sincs.

- Hazz. Mond meg nekem az igazat.

- Becéztél!- pirult el.

- Hoppá.- néztem lefelé.

- Nem baj! Örülök neki!- emelte fel a fejem.- Mondani akartál valamit.

- Nem fontos.- néztem tiszta szemeibe és az ölébe ültem (már ruhában).- Szeretlek!

- Azt akarom, hogy a barátnőm legyél. Elmondhatok egy titkot?

- Természetesen.

- Féltékeny vagyok minden emberre akit megölelsz, akit megpuszilsz, akihez hozzászólsz. Azt szeretném, hogy csak engem csókolj, csak velem tegyél ilyen dolgokat, mint ma. Tudod nekem ez volt az eddigi legjobb szex az életemben.- Harry.- Hanna Weber. Lennél a barátnőm?

Válaszként csak megcsókoltam és elmosolyodva 'igen'-t mondtam. Eltelt pár nap, melyeket Harry-vel töltöttem. Néha nálam, néha nála, és néha a bandával. Épp a kanapén ültünk és csók csatát vívtunk, mikor csörögni kezdett a telefonom. George hívott. Jaj amúgy a banduszkám kiesett a műsorból, így most itthon vannak, de még nem is találkoztam velük azóta. Negyedik helyezés! Épp a döntő előtt. De nem voltak szomorúak. Így is kaptak legalább 5 stúdió szerződési lehetőséget.

- Harry ezt fel kell vennem.

- Ki az?

- George.- mondtam.

- Rendben!- válaszolt én pedig kimentem a szobából és felvettem a telefont.

- Georgey! Mit szeretnél?

- Azt, hogy itt legyél velem.- mondta önkívületi állapotban. Éreztem, hogy baj van.

- Olyan értelemben? George mi történt? Majd elmesélsz el mindent ha odaértem. Ne tégy semmi butaságot, amíg nem érek oda!- múltkor egy késsel a kezében találtam rá.- Sietek.

- Gyere kérlek. Én nem bírom!- zokogott a telefonba. Tudtam, hogy ez olyan segítség nyújtás lesz. Mi lesz Hazza-val?

- Hazz. Mondanom kell valamit. Annyit kérek, hogy hallgass végig, ne szólj közbe és légy megértő. Nem könnyű ez.

- Megígérem.- nézett rám finoman.

- Geroge-ról van szó. Mi 16 éves korunk óta.. nem is tudom.. hát.. jó na! Több van köztünk, mint legjobb barátság. De ezt senki sem tudja. Őszinte akarok lenni veled, így elmondok most mindent, de kérlek ne add tovább senkinek. Mikor 16 éves lettem, volt egy barátom. Lewis-nak hívták. Ivott, cigizett, drogozott, mindenhol tetoválás borította. Nem igazán jófiú típus. Azt mondta, hogy szeret. Természetesen el is csábított. Belekevert egy óriási balhéba, aztán magamra hagyott. Meg akartam halni. Már egyedül éltem ebben a házban. George tudott mindenről. Kezdettől fogva ellenezte amit Lewis-szal teszek, de én nem hittem neki. Túl naiv voltam. Szóval.. öngyilkos akartam lenni. Küldtem egy utolsónak hitt üzenetet a legjobb barátomnak, Georgey-nak. Leírtam mindent. Hogy mit akarok tenni, hogy mik a gondolataim, a terveim. Elővettem egy borotvapengét és elvágtam a bal csuklómon az ütőeret. Annyira emlékszem, hogy George beront a házba és ordibálva keres. Mikor megtalált az ölébe vett és kivette a kezemből a pengét. Elszakította a pólóját és próbálta elszorítani a vérzést. Mentőt hívott, majd elájultam. Egy hónapig kórházban voltam. Ő ott volt velem végig. Egy lépést sem tett mellőlem. Iskolába sem ment, addig amíg én sem mehettem. Mikor felébredtem az ájulásból, a kórházban találtam magamat. Georgey elmesélt mindent. Azt is, hogy mikor eszméletemen kívül voltam, megcsókolt. Minden nap csak erre gondoltam. Amikor kiengedtek a kórházból, megkértem, hogy jöjjön haza velem. Nem ellenkezett, mert amúgy is jött volna. Beléptünk a házba. A nappaliig vonszoltam és megálltam vele szemben. Csak suttogtam egy köszönöm-öt és sírni kezdtem. Nem válaszolt, csak megfogta a kezével az arcomat és ismét megcsókolt. Egy csókból, többé fajultak a dolgok. Az ágyban kötöttük ki. Mind a kettőnknek az első alkalom volt és úgy gondoltuk, hogy egymással megtenni a legalkalmasabb. Szeretjük egymást így csak jó lehet. Jó is volt és tudom azt gondolnád, hogy megbántuk, de nem. Eltitkoltuk mindenki elől. Ismét barátiasan viselkedtünk. Semmi csók, semmi olyan. Aztán George nagymamája meghalt. Szüksége volt rám. Én elmentem hozzá. Eszembe jutott, hogy ő milyen segítőkész volt. Hogy számítottam neki. Tudtam, hogy egy csókkal meg tudnám nyugtatni valamennyire. Amikor benyitottam az ajtón, Georgey csak szótlanul ült a konyha asztalnál és bámult előre. Leültem mellé. Magam felé fordítottam és a székemről, átmásztam az ölébe. Kisepertem a szemei elől a hajtincseket és simogatni kezdtem az arcát. Majd óvatosan megcsókoltam. Féltem, hogy nem akarja, de akarta. A kezeit átkulcsolta a derekam körül és ismét megtörtént az is. Megint az ágyban kötöttünk ki. És ismét nem bántuk meg. Ez így ment hónapról hónapra. Ha valamelyikünknek valami problémája van, akkor szükségünk van egymásra. Csak egymással tudunk megnyugodni. Ez elég furcsa lehet, de kipróbáltuk. És nem ment másképp. Jártunk terápiára, meg pszihológushoz, ha gondunk volt, de nem sikerült semmi. Csak a kettőnk dolga. És ez még most is így van. Függetlenül attól, hogy van-e párkapcsolatunk. Harry. Felhívott. Érzem, hogy baj van. Hogy rosszat fog tenni nélkülem. Szüksége van rám. Kérlek. Ne utálj meg. De el kell mennem hozzá. Segítenem kell neki!- befejeztem a történetet. Ez volt a legnagyobb titkom és most elmondtam. Hazza csak szótlanul állt és figyelte minden mozzanatomat.

- Egyet szeretnék kérdezni.- bólintottam, hogy kérdezheti.- Mikor volt utoljára egymásra szükségetek?

- Mikor elmentek volna Amerikába..aznap éjjel. Jobban mondva hajnalban.

- Értem.

- Most utálsz. És szakítani akarsz.- mondtam lehajtott fejjel.

- Dehogy.- jött oda hozzám, felemelte a fejemet és megcsókolt.- Menj! Szüksége van rád.

- Tényleg mehetek?- csillant fel a szemem.

- Mi közöm van nekem az akarataidhoz?- nézett rám mosolyogva.- Menj mert én sem akarom, hogy rossz vége legyen. Bármi is a baja.

- Köszönöm. Szia!- becsaptam magam mögött az ajtót és George házához hajtottam.

Beléptem az ajtón. Ledobtam a cipőmet és rohanni kezdtem a nappali felé. Egyből meg is találtam árvámat. A kanapén ült kb. mint egy zombi.

- George.- suttogtam. Nem nézett ide. Könnyezve nézte a padlót. Odafutottam hozzá és levágtam magam mellé. Kezeimet a combjára raktam.- Kérlek. Mond el, hogy mi történt.

- A..-kezdte, de nem bírta. Pár perc múlva, megint belekezdett.- A szüleim.. válnak.

- Mi a fasz?!- kiakadtam. Imádom George szüleit. Körülbelül ők a második szüleim.

George még jobban sírt. Megint lejátszódott előttem az első alkalmunk. Aztán a második. Megint én vagyok soron. Az ölébe kuporodtam. Erre sem reagált. Ujjaimmal letöröltem a könnyeket a tökéletes arcáról. A rádióban közben egy halk DAL szólt. Felemeltem a fejét. Nem nézett a szemembe, pedig én csak őt néztem. Megcsókoltam. A csókunkat viszonozta, de utána megint semmi. Milyen ribanc vagyok?! Ezt a problémát egy rohadt dugással nem lehet megoldani. Inkább abbahagyom és készítek neki valami kaját.

- Ne haragudj.. én nem akartam. Bocsáss meg. Ezt nem így kell.. ahh hagyjuk.- épp szálltam volna le, már háttal voltam neki, mire megragadta a kezemet és visszarántott.

- Mégis mit képzelsz? Szükségem van rád. Nélküled nem megyek semmire.- mondta bociszemekkel és apró mosollyal az arcán.

Megöleltem. Majd mikor a fejem elhaladt az övé mellett, erőszakosan megcsókolta ajkaimat.

- Héé. Az előbb még hulla voltál. Megijesztettél. Ribancnak éreztem magamat. Te kis csaló!- nevettem.

- Mondom, hogy te vagy számomra a levegő. Nem tudok nélküled élni.- mikor elhagyták a szavak a száját, csak felállt és a kezemnél fogva behúzott a hálószobába.

Az ágyra ugrott és hívott, hogy menjek én is. Nem fogadtam szót. Csak vetkőzni kezdtem...

Ennyire volt időm bébik. Bocsássatok meg<3 Imádok mindenkit! x 2 komi után hozok csak részt, szóval kérlek titeket, hogy kommentelj!<3