1x1 Kezdetek

Sziasztok! Rakom is az első részt! Remélem tetszeni fog!

Jó olvasást bébik:3 Annyit megígérhetek a blogról,
hogy izgalomból és fordulatokból nem lesz hiány.

Naaaaagyon remélem, hogy lesz annyi olvasóm, mint a
One Direction-ös blogomon volt! Nagyon jól esne!
Puszillak titeket! Ja mellesleg előre szólok, hogy ez
egy igazán 18+-as blog lesz! ;)
H<3

A suliban sétáltam a folyosón és épp az osztályteremet vettem irányba, mikor lerohant az osztályfőnök.
- Hanna! Hanna kérlek segíts! Most érkezett egy új fiú aki az osztályba fog járni és körbe kéne vezetni, vagy legalább egész nap vele lenni! Nem gond? Vállalnád?- lihegett Mr. Montgomery.
- Elvállalom.- mondtam apró mosollyal.
- Köszönöm! A teremben van. A neve William Peterson.- ordította és tovább rohant a folyosón.
Beértem a terembe mire mindenki felém fordult. Motyogtam egy 'sziasztok'-ot mire visszafordult hátakkal üdvözöltek imádott osztálytársaim.. Katie, az első számú Union J fan rögtön hozzám rohant.
- Hééé Hanna! Hogy vannak a srácaim? Megadod Jaymi telcsiszámáát?- kukacosokodott.
- Szia. Nem a srácaid de jól. Nem. Szia!- intéztem el ennyivel, majd a padomra támaszkodtam.
A fiúk társaságában észrevettem egy új arcot. Gondolom William Peterson személyesen. Ja igen.. amíg ő (az új fiú) jól elvolt a többiekkel, a lányok szájtátva bámulták őfennségét. Amúgy ahhoz képest jól nézett ki.
- William Peterson!- ordítottam el magam, mire a jövevény felém nézett.
- Mi van?- kérdezte szánalmasan. Most komolyan ilyen komolynak érzi magát? Majd én kezelésbe veszem.
- Én lennék az idegenvezetőd!- mosolyodtam el.
- Kössz de megvagyok nélküled is.- mérte végig minden pontomat, majd a fiúkra mutatott.
- Hát legyen,- mosolyodtam el csábosan- de hidd el, hogy megfogod bánni!- kacsintottam.
Az akcióm kezdetét vette. Fogtam magam és leöltöztem egy szál fehérneműre. Nulladik órám volt, tesi szóval olyan cuccban voltam. Az összes srác engem bámult tátott szájjal, de William mivel a kis szócserénk után hátat fordított nekem, így nem látott.
- Mi van?- nevetett a fiúk reakcióján a drága, de válaszul csak annyit kapott, hogy Tom rám mutatott, mire ő is idefordult és kissé elcsodálkozott.
- Te csak annyit tudsz makogni, hogy 'mi van' ?- kérdeztem.
Ő nyelt egy óriásit és megrázta a fejét.
- Mi történt veletek?- léptem oda az újkához.- Lefagytál!- suttogtam a fülébe még mindig csak egy fehérneműben.
- I-isteni vagy!- nyögte ki az szavakat nehézkesen.
- Hát, kár, hogy visszautasítottál!- fordultam meg és épp elindultam volna, mire elkapta a karom, visszarántott és ajkait az enyémnek tapasztotta!!!!!!!!!! ( What the FUCK?! )
- Erre nem számítottál mi?- mondta lágyan.
- Ami azt illeti de, csak nem hittem, hogy meg is teszed!
- Milyen volt?- kacsintott.
- Ügyetlen!- kacsintottam vissza ironikusan.
- Mert neked mi nem az?- akadt ki.
Válaszul hátralöktem a székre, az ölébe ültem és hevesen megcsókoltam.
- Hát ez például nem az!- mosolyogtam rá, majd visszamentem a padomhoz és felöltöztem.
- Hogy hívnak?- kérdezte mellettem Will.
- Hanna. Hanna Weber.
- Én..
- Tudom, hogy ki vagy.
- Jaj tényleg. Na szóval azt akartam kérdezni, hogy lennél-e az idegenvezetőm mégis?- Will.
- Mondtam, hogy megbánod!
- Igazad volt!- tette a kezét a csípőmre, mire én lelöktem onnan.
- Ezt ne!- mondtam picit felháborodva.
- De hát az előbb ott..
- Színész szakma! Bocsi de én nyertem! És igen leszek az idegenvezetőd.
Mosolyogva hátat fordított és elment. A suli idő eltelt. Minden szünetben velem volt Will és én örömmel segítettem neki eligazodni. Jól elvoltunk. Mesélt a családjáról, hogy sokat költözködtek és már kb mindenhol járt. Élt már Olaszországban, Magyarországon, Kínában, Amerikában, Bulgáriában, Franciaországban, Brazíliában éés még kibaszott sok helyen. És szinte mindegyik nyelvet hibátlanul beszéli. Jó neki. Így a világ összes pontjáról vannak ismerősei, de ilyet még soha nem tapasztalt, mint amit én itt most leműveltem. Haha. Én semmit nem mondtam neki a családomról. Egyedül George tudta a kezdetektől. Annyit mondtam neki, hogy egyedül élek egy nagyon nagy házban. Amit ő megirigyelt. Nem kéne. Néha nagyon egyedül érzem magam. A tanítás után elköszöntem tőle és előkotorásztam a mobilom. Tárcsáztam Phil-t az UJ menedzserét, hogy küldjön értem egy kocsit és egy testőrt, mert el szeretnék menni a dedikálásra a srácokhoz. Ez mind meg is történt, de Phil kicsit félreértette a dolgokat, mert egy civil autó helyett kaptam egy limuzint a suli elé, szóval ez várt az út túloldalán..:

El tudjátok képzelni mennyire örültem neki. Remek. Most jó sokan megbámultak a suli előtt, köztük Will is.

- Azta. Ez meg mi?- bámult rám.

- Bocsi..- szálltam be a limuzinba és elindultunk.

Az úton írtam egy SMS-t Georgenak.

Címzett: Georgey<3

Szió! Úton vagyok a dedikálásra! Majd megyek fel!

Georgey<3:
Ezaaaaaaaaaaaaaz! Akkor bevetem a vésztartalékot és majd Josh odaadja őket a nevemben.

Címzett: Georgey<3
Oksi. Itt vagyok! Rohanook. Pussz.

Georgey<3:
cupp.
Max (a testőr) segítségével bejutottam a nagy tömeg között. Hátulról közelítettük meg a fiúkat, hogy picit azért legyen meglepi. Eltakartam Georgey szemét.
- Na ki vagyok?- mondtam az arcához hajolva.
- A legjobb barátnőőm!- pattant fel eddig helyéről imádottam, ölébe kapott és megforgatott. Aztán letett.
Ezeket látva a rajongók kicsit kiakadtak.
- Ki vagy te??- fan.
- George Shelley teszed le azonnal?!- fan2. (miii? :D ez kész..)
- Úristeeen megcsalnak!- fan3.
- Álljatok le! Hanna és George legjobb barátok.- vett védelmébe minket JJ.
- Pffff.- ismét fan2.
- Köszi JJ!- dobtam neki egy puszit.
- Alap hugi.- ja amúgy JJ és én eldöntöttük, hogy testvérek vagyunk. Haha.
Otthagytam Georgey-t és köszöntem a többieknek. JJ-t is megöleltem, mire nyomott egy óriási cuppanós puszit a homlokomra. Joshnak adtam a feje tetejére egy puszit, Jaymi pedig magához húzott és olyannyira megölelt, hogy majdnem megfulladtam.
- Mi az Jaymi? Hiányoztam?- kacagtam egyet.
- Össze vagyok zárva három perverz idiótával! Még jóhogy!- mondta félve, de poénosan.
- Mostmár néggyel!- kacsintottam rá és visszacsoszogtam az árván hagyott Georgehoz.
Elmeséltem neki a ma reggeli akciómat erre felhördült.
- Aaaajj! Hiányzik a gimi!- biggyesztette le az ajkát, majd hirtelen megjelent egy perverz mosoly az arcán.- Megnéztelek volna!- nyalta meg az alsó ajkát, aztán végigmérte a testemet.
- Khm. Mintha nem láttál volna..
- Huppsz! Elfelejtettem.- pirult el teljesen.
- Kössz.. Olyan rossz volt?! Na jó. Szia!- színleltem megbántottságot és elindultam, de a legjobbam reflexei jobbak, mint az enyémek, így elkapott és szorosabbra vette a tartásomat.
- Hanna Maddeline Weber! Ne foglald el a szívtiprót mert elfogyott a tartalékja!- üvöltött JJ.
- Ööö huppsz?!- nevettem.- Futás!- szóltam rá Georgera ő pedig lepattant a székre és sorra írta alá a képeket.- Georgey! Lemegyek a Starbucksba és iszok egy kávét. Majd jövök.- pusziltam meg az arcát.
Lesiettem a mozgólépcsőn és beültem a kávézóba. Kiszúrtam egy nagyon ismerős alakot a VIP. részlegen. Felmutattam a belépőkártyát és közelebb ültem. Magas, kigyúrt, barna, göndör hajú srác, igéző zöld szemek. Harry Styles. De jó. Odamenjek? Dehogy.. Menjéél Hanna! Megyek!
- Sz-szia.- szólítottam meg.
- Ööö szia. Ismernem kéne téged?- értetlenkedett.
- Nem!- mosolyogtam.
- Úristen! Gyönyörű a mosolyod!- bámult rám őzike szemekkel.
- Köszi! Hanna Weber vagyok.- nyújtottam a kezem ő pedig elfogadta.
- Harry Styles. Neked, hogy-hogy van ide belépőkártyád?
- A legjobb barátom..khm, George Shelley.
- Georgey? A nagy szívtiprónk? A csajvadász? Hmm. Jó választás.
- Mint mondtam, csak barátok!- nevettem kínosan.
- Áá értem. Meghívhatlak egy kávéra? Vagy mit szeretnél inni?- mosolygott aranyosan.
- Köszönöm, dee..
- Nincs de!
- Akkor egy tejeskávé!- nevettem.- Köszi!
- Nincs mit! Örömet okoztál nekem!- kacsintott.
- Mivel?- kérdeztem kicsit túlságosan is hamar.
- A mosolyoddal.- na ettől rámjött a mosolyoghatnék és teljesen elvörösödtem.
Harry kihívta a pincért és megrendelte az italomat. Kb. fél perc után kihozták és így italozva folytattuk a csevegést.
- Na és mond Hanna. Miért nem láttalak még George közelében?
- Nem igazán folyok bele a sajtós rendezvényeikbe. Nem hiányzik, hogy mindenki tudjon rólam.
- Értem. Van valami titkolnivalód?
- Ami azt illeti van, de ez titok.. tudod nem szeretek róla beszélni.
- Bocsánat. Nem kellett volna...
- Mindegy!- mosolyogtam halványan.
- Már megint! Hanna kikészítesz!- akadt ki Hazz.
- Óóó én nem akartam.
- Legalább a telefonszámodat megadod?- kérdezte.
- Meg.- fogtam egy szalvétát és leírtam a számomat.- Mennem kell. Örülök, hogy találkoztunk!
- Hát még én!- éés villantotta az 1000 Wattos mosolyát.
- Szia!
- Még látjuk egymást!
- Remélem!- mosolyogtam még egyet, majd kifelé vettem az irányt.
Visszaballagtam a banduszhoz és leguggoltam JJ mellé.
- Hogy haladtok?- kérdeztem.
- Lassan.- mondta kínlódva.
Kiszúrtam a tömegben Katie-t Jaymi felé közeledve.
- Jaymi! S.O.S! Katie, készülj fel a lelki terrorra és egy perverz ajira!- fakadt ki belőlem a nevetés.
- Mii? Még több perverzség? Nem bírom! Tökön szúrom magam!
Katie ideért.
- Jaymiiiiii! Szerelmem. Ezeket írd alá,- dobott le egy halom holmit az asztalra Jaymi pedig fájdalmasan teljesítette osztálytársam kérését.- ja és ezt pedig neked hoztam!- nyújtott át egy tasakot Jayminek.
Ahogy kibontotta ki tért a hitéből.
- Neeeee! Ne! Ne! Ne! Ne! Nem hiszem el!- vette ki a piros csipke fehérneműt és az asztalra dobta, majd elviharzott szűk köreinkből, kiabálva.- Nem bírom felfogni! Miért mindenki nekem ad ilyeneket? Rajtam kívül van még három tagunk! Oké JJ foglalt de a többiekkel mivan?! Miért csak éééén?
Szegény. Egy picit sajnáltam, de ahogy véglegesen kiment, kitört belőlünk a röhögés.
- Most mi van?! Nem tetszik neki? Te meg ne röhögjél Hanna!- hisztizett Katie.
- Sziaa! Vidd a cuccaidat és menj! Csá!- intéztem el.
Fél óra múlva befejezték. A srácok az utolsó aláírt cuccokat is odaadtál a rajongóknak aztán pedig ledőltek a kanapéra, ami a váróban volt elhelyezve. Én addig elmentem a mosdóba, de mikor visszaértem elég érdekes kép fogadott.. A srácok és a One Direction jóízűen nevettek valamin. Mit keresnek itt ezek? Nem értem. Harry megpillantott.
- Szia angyallány!- ölelt magához mosolyogva.
Georgey kicsit kiakadtan bámult minket mint ahogy mindenki más is.
- Srácok mi folyik itt?- kérdezte Josh.
- Ööö hát nem folyó az biztos.- próbáltam poénos lenni, de nem sikerült.
- Han? Te és Harry?- JJ.
- Nem! Mi csak most ismerkedtünk meg. A Starbucksban.- mentegetőztem.
- Aha.- nézett maga elé George üres tekintettel. Nem értem. Azt hittem, hogy csak barátként tekint rám. Mivel ő is randizik azzal a csajjal a topmodelles műsorból. Valami Rebeccaval.
- George? Beszélhetnék veled?- kérdeztem.
- Nem.
- Mi?- én.
- Mondom most ne jó? Gondolkodok.
- Jó. Bocsi.
- Hanna. És én beszélhetek veled?- JJ.
- Persze, megyek.- elléptem Harrytől és követtem JJ-t.
- Ez meg mi volt? Angyallány? Mit művelsz te Harold Styles-szal?
- Mondom, hogy semmit. Meghívott egy kávéra és beszélgettünk. Ennyi.- mondtam már könnyekkel küszködve.- Georgeynak most mi a baja JJ?- gördült le az első könycsepp az arcomon.
- Ne sírj hugi!- szorított magához.- Amúgy Georgeon és is csodálkoztam. De ha gondolkodni akar, akkor gondolkodjon.
- Haragszik rám?!
- Nem tudom. De én eléggé meglepődtem rajtad és azon a...
- Azon a...? Azt hittem, hogy jóban vagytok. Nem így van?
- Elvileg de, csak ők azért riválisok.- JJ.
- Nekem mindegy. Csak fáj, hogy a legjobb barátom nem akar velem beszélni! Most féltékeny, mert megittam egy másik fiúval egy kávét? Ő randizik mással.
- Miért kivel kéne?- döbbent le JJ.
- S-senkivel. De ez akkor sem fair!
- Gyere menjünk vissza! Csak ne sírj.
- Jó.
Visszaértünk.
- Hanna? Minden oké?- lépett hozzám Hazza.
- Természetesen!- erőltettem egy műmosolyt az arcomra.
- Akkor jó!- mosolyodott el. Közben láttam, hogy az Union J kicsit elkülönült és megbeszélnek valamit. Georgenak még mindig semleges arca van.
- Harry kérhetnék valamit?- szóltam.
- Persze.
- Most nem mennétek el kérlek?
- Ha ezt szeretnéd akkor de. Szia!- mosolygott és nyomott egy puszit az arcomra. Elmentek.
Csak néztem Georgeot. Ő rámnézett még mindig üresen aztán rögtön el is vette a tekintetét. Ezt nem bírom. Erősnek tartom magam, de azt, hogy a legfontosabb személy az életemben csak úgy átnézzen rajtam, azt nem bírom. Ismét könnyezni kezdtem és a földre zuhantam. A fiúk mind idenéztek és legelőször George rohant ide.
- Hanna! Életem! Han! Nyugi! Mi történt?- sorolta.
- Te történtél! Az, hogy csak úgy átnézel rajtam! Az, hogy kiakadsz a semmin. Miért George? Miért?- fakadt ki belőlem sírva.
- Ne haragudj! Csak lefagytam. Furcsa volt titeket így látni. Sajnálom! Tudod, hogy szeretlek nagyon! Kérlek ne légy rám mérges!- mondta halkan és magához szorított.- Srácok otthon találkozzunk!- ezzel kb. utasította a többieket, hogy menjenek haza, de ők ezt megtették. Elmentek.
- George most ne. Ezt most hagyjuk ki. Kérlek. Bocsájts meg de ez most nehezen menne.
- Semmi baj!- mosolygott.- Nekem sem lenne ugyan az...


Ennyi lett volna az első rész. Remélem, hogy tetszett. A következő nagyon perverz rész lesz. És lesz benne egy kis fordulat. Ha tetszett KOMMENTELJ! Köszönööm<3